A gyermeknap minden évben különleges alkalom a Ronald Házak életében, ami alól 2025 sem
lehetett kivétel. Dolgozóként ez a nap nekünk mindig arról szól, hogy különböző programokkal, vicces
játékokkal és meglepetésekkel készüljünk a családoknak. Idén azonban egy másik, talán még
fontosabb történet is kibontakozott: a nálunk lakó anyukák összefogása és együttműködése
varázsolta felejthetetlenné számunkra az amúgy is jeles napot.
Megható volt látni, ahogy a reggeli előkészületek során az édesanyák szinte szavak nélkül dolgoztak
össze. Mindenki tudta, hogy mi a dolga, ezért a konyha előkészítése és az asztalok megterítése olyan
gördülékenységgel zajlott, mintha egy család tagjait látnánk készülődni egy nagy napra. Pedig, az egy
csapatként sürgölődő anyukák csak a Ronald Házban ismerkedtek meg egymással, ennek ellenére
óriási vidámsággal serénykedtek együtt az étkezőben: a tányérok, a poharak és a szalvéták kérés
nélkül kerültek a helyükre, és mindig egy-egy mosoly vagy kedves pillantás kísérete őket, a
szendvicsek pedig olyan gyorsasággal készültek, mintha egy, a szeretet által hajtott futószalagon
gyártották volna őket. Csodálatos volt látni, ahogy haladtak előre az események, és mindenkinek csak
az lebegett a szeme előtt, hogy egy igazán felszabadult és boldog napot varázsolhassunk közösen az
elmúlt időszakban oly sok nehézséget megélt gyerekeknek.
Ahogy haladt előre a nap egy meglepő fordulat következett. A társaság nagy örömére, az egyik
anyuka önkéntesen, nagy lelkedeséssel ajánlotta fel, hogy készít egy tortát az ünnep alkalmából.
Természetesen senki sem tartotta vissza a missziójában, amit nagyon jól tették, mivel sütemény
olyan mennyeire sikerült, hogy egy morzsa sem maradt belőle, az összes gyerek arcára mosolyt csalt,
és a felnőttek is megnyalhatták mind a tíz ujjukat utána.
Egy biztos, június 3-án, a nálunk lévő anyukák boldogok voltak. Sikerült erre a napra megfeledkezniük
a gondjaikról és nemcsak a konyhában fogtak össze, de mindeközben sorstársként támogatták
egymást és láthatóan mély barátságok indultak el közöttük.
Nekünk, a ház menedzsereinek az ilyen pillanatokért éri meg igazán a Ronald Házban dolgozni. Hiszen
ezekben a pillanatokban látjuk igazán, hogy tudunk segíteni ezeknek a családoknak és az alapítvány
küldetése – hogy megszüntesse az akadályokat, összehozza a családokat, valamint elősegítse a
gyerekek gyógyulást – valóban működik, mert a kórházi kezelések nehéz mindennapjai közepette ki
tudjuk mozdítani őket abból a megterhelt érzelmi állapotból, ami egy beteg gyermek
gyógykezelésének óhatatlanul velejárója és a gyerekek mellett a szülők számára is rengeteg teherrel
jár.
Számunkra rendkívül szép és inspiráló volt látni, hogy ezek a kapcsolatok nemcsak erre az egy napra
szólnak. Az önkéntes munka, a közösségi lendület, a sors- és munkatársak mosolyai biztonságot
adnak a nálunk lakó szülőknek és gyerekeiknek. A gyermeknap ezért azon túl, hogy óriási élmény volt,
megerősített minket abban is, hogy az Ronald McDonald Házak azért vannak, hogy egy második
otthont adjanak amíg távol vannak a családok a szülői háztól, de mindemellett az is küldetésük a
közösség erejével nyújtsanak reményt és támogatást azoknak a családoknak, akiknek a legnagyobb
szükségük van rá.
