Szeretnénk megosztani veletek Nagy Réka történetét, akire volt lakónkként igazán büszkék vagyunk.
A kiskori vesebetegséggel diagnosztizált Nagy Réka mára már teljesen egészséges, sőt tavaly a Magyar Szervátültetettek Szövetségénél talált sportolójaként két aranyéremmel tért haza Ausztriából, ahol 200 méteres futásban és súlyemelésben is a dobogó csúcsán végzett. A már megannyi éremmel és kupával kitüntetett atléta a sport mellett jelenleg a Tatabányai Egyetem gazdasági menedzsment szakos hallgatója, ahová a bejutás azért is volt nagy visszaigazolás számára, mert élete jelentős részében távol kellett lennie az iskolától. Réka kiemelte, hogy a Ronald Ház nélkül nem lett volna olyan jó gyermekkora, mert nálunk valóban nem egy kórházi betegnek érezte magát, nálunk elfeledkezhetett arról, hogy miért is laknak itt a szülői ház helyett.
Na, de kezdjük az elején, Rékánál kiscsoportos óvodás korában derült ki, hogy komoly vesebetegségben szenved. Szüleivel több alkalommal is Budapestre kellett jönnie vizsgálatokra, amelyek megállapították, hogy Rékának új vesére van szüksége.
A család az egyik vizsgálat alkalmával a kórházi dolgozóktól értesült budapesti Házunk létezéséről, és onnantól kezdve minden alkalommal igénybe is vették a költségmentes megszállás lehetőségé apartmanjainkban. Eleinte csak rövidebb időre szálltak meg a kisebb vizsgálatok miatt, de a 2015 végén ez megváltozott, amikor sor került a szervátültetésre, ahonnan a gyógyuláshoz vezető út – a műtéten túl is – megannyi vizsgálattal, kezeléssel és sorozatos megfigyeléssel volt kikövezve.
Réka és édesanyja összesen nyolc évet töltött budapesti Házunkban, ahol a nehéz helyzet ellenére olyan körülmények között élhettek, amelyek segítettek elfeledtetni velük a lány betegségét és egy olyan helyet biztosított számukra, ahol édesanya és gyermeke megélhette a közös intim pillanatokat. Az otthonos környezet és a nyugodt légkör segítettek megfeledkezni a távolságról, amely köztük és a család többi tagja között szinte szakadékként tátongott ebben az időben. Az egész család úgy érezte, hogy a kihívást jelentő események ellenére a köztük lévő kötelék még jobban megerősödött a nálunk eltöltött időszak alatt.
“A Ronald Házban töltött időszak nagyon kedves emlék számomra. Sokkal jobb volt itt felnőni, mint egy kórházban. A betegség miatt a gyermekkorom egyáltalán nem volt gondtalan, de elmondhatatlanul hálás vagyok, hogy egy olyan helyen nőhetett fel, ahol mindennek ellenére normálisnak érezhettem magamat. Igazi mentsvár volt akkoriban számomra a Ronald Ház, mert az itt töltött idő alatt nem éreztem magam betegnek, itt mindig csak egy átlagos gyerek voltam, aki gondtalanul játszhatott az anyukájával és a többi lakóval.”
Réka betegségéből fakadóan hamarabb felnőtt, mint a vele egykorú társai, így amikor már egészséges volt, nehéz volt számára olyan barátokat találni, akik hozzá hasonlóan igazi ajándéknak tekintették az egészségüket. Talán ezért is van, hogy a Ronald Ház lakóival könnyebb volt összebarátkoznia, a nálunk lakó gyerekekben sorstársakra lelt. A támogató közösség pedig segítette őt és családját is a legnehezebb időkben.
A nehéz évekért a valódi kárpótlást azonban a Magyar Szervátültetettek Szövetség jelentette, amikor a szervezet sportolója lett. Napjainkban Réka évente vesz részt európai és világbajnokságokon, amelyekről minden alkalommal komoly eredményekkel tér haza. Réka elárulta, hogy a sok siker és versengés mellet a szervátültetett sportolókban igazából nem konkurenciát lát, hanem családtagokat. Persze a versenyhelyzetben mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, de utána nincs ellenségeskedés köztünk, hanem barátként töltik együtt a megmérettetésen kívüli időt.
„A szervátültetettek megértik egymást, nem versenytársként tekintünk a másikra, hanem barátként. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.” – mesélt Réka, aki úgy érzi, hogy ezek között az emberek között megértésre és maradandó kapcsolatokra talált.
