Minden családban nagy izgalom és boldogság a babavárás időszaka, azonban egy koraszülés esetén ezt felváltja az aggodalom és kétségbeesés. Mi lesz most? Mire számítsunk, mi lesz vele? Mik ezek a csövek? Mit jelent ez a pittyogás? Ott lehetek vele? És egyáltalán …..!? … Nem könnyű kérdések. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy napjainkban a koraszülött ellátásban már nagyszerű eredményeket érnek el, szinte a csodával egyenlő, hogy az inkubátorban alig látható kis emberkékből 1-2-3 hónap múlva hazavihető kisemberek lesznek. Alig több, mint 2 kg-os súlyuk eléréséig sok mindenen mennek keresztül a babák és szülők egyaránt. Hősök. A miskolci Ronald Házban töltött 10 év alatt sok ilyen család életét, sorsát kísérhettem végig, és nyugodt szívvel állíthatom, hogy ebben a nehéz helyzetben a Ronald Ház nyújtotta szolgáltatások, az otthonos, családias környezet nagymértékben megkönnyíti az ilyen családok, elsősorban az anyukák életét, lelki stabilitását. Fogadjátok és olvassátok sok szeretettel Adrienn írását, aki közel 3 hónapig élvezte vendégszeretetünket a Ronald Házban, mielőtt Leventét hazavihették a Koraszülött osztályról.

„Nagyon hálás vagyok az itt töltött napokért! A kisfiam, Levente 26 hétre jött a világra 670 gramm-mal. Az orvosok küzdöttek az én és a kisfiam életéért is. Egy ritka betegség, a Help szindróma nehezítette meg az életünket. A kórháztól 25 km-re lakunk, ezért mindenképp szállásra volt szükségem, hogy minél gyakrabban a kisfiammal lehessek. A kezelőorvosom és a nővérek említették, hogy a kórház területén lehetőség van szállást igényelnem. Nem is akármilyen szállást, egyenesen a Ronald McDonald Házba irányítottak, mely családias, otthonos környezetet biztosított életem 3 legnehezebb hónapjában. Az elején úgy terveztem, hogy csak 2 hétre veszem igénybe a Ronald Ház nyújtotta kényelmet, majd ezt követően bejárok otthonról, de menet közben meggondoltam magam. Ugyanis lehetőségem volt vendéget fogadni 9-21 óráig, és hétvégeken hazalátogathattam. Így az eltöltött idő a Ronald Házban olyan volt, mintha a második otthonomban élnék. Soha nem tudok elég hálás lenni ezért!

Köszönettel: Kovács Adrienn”

Szerző: Rigó Zsuzsanna – házmenedzser, Ronald Ház Miskolc