Minden tekintetben nekünk egy óriási csoda, hogy van ez a lehetőség.

ITT A KISEBBIK GYERMEKEM ÉS A FÉRJEM IS VELÜNK LEHET, ÍGY DOMINAK IS SOKKAL KÖNNYEBB A GYÓGYULÁS.

Minden tekintetben nekünk egy óriási csoda, hogy van ez a lehetőség.

ITT A KISEBBIK GYERMEKEM ÉS A FÉRJEM IS VELÜNK LEHET, ÍGY DOMINAK IS SOKKAL KÖNNYEBB A GYÓGYULÁS.

Dominikánál 2018. májusban derült ki, hogy Wilms’ tumora van, ami egy igen küzdelmes, félelmetes betegség, amivel neki és családjának szembe kellett néznie.

A kórházi kezelések a II. számú Tűzoltó utcai Gyermekklinikán kezdődtek meg. Az anyuka akkor 3 hónapos várandós kismama volt, a kis család szinte csak saját magára számíthatott ebben a nehéz, szomorú időszakban. A kemoterápiás kezelések sikeresnek bizonyultak, hisz 8 hónap alatt Dominikát meggyógyították ebből a betegségből.

Sajnos azonban az öröm nem tartott sokáig, mert idén januárban újból visszatért a tumor. Domi rögtön az intenzív osztályra került. Az orvosok a kórházban fáradhatatlanul küzdöttek azért, hogy Domi életben maradjon, a szülők pedig el sem mozdultak a gyermekük mellől, minden erejükkel és szeretetükkel támogatva Őt. Anyukája és apukája a nap 24 óráját lányukkal töltötték volna, hisz nem tudták, hogy mit hoz a holnap. Három nap után aztán megtörtént a várva várt fordulat és Domit levehették a lélegeztető gépről és napról napra kezdett erősödni, idővel az étvágya is kezdett visszatérni. Kezdetét vette egy újabb hosszú út a gyógyulás felé.

Lakhatást és helyet a kórházban nem tudtak biztosítani. Egy az intenzív osztályon dolgozó főnővér mesélt nekik a Ronald Ház adta lehetőségről. Javasolta, hogy amíg ezek a hosszadalmas gyógykezelések tartanak a nagylánynál, menjenek és vegyék fel a kapcsolatot a Ronald Ház menedzserével, hisz a Ház otthoni körülményeket biztosít térítésmentesen vidéki lakosú beteg gyermekeknek és családjaiknak.
Dominikáék több mint 100 km-re laknak Budapesttől, így éltek a lehetőséggel és beköltöztek a Ronald Házba, ami mostanra a második otthonukká vált.

A felépülését segíti, hogy a Házban a család igazi otthonra talált. Domi élvez minden itt töltött percet. Nagyon szeret rajzolni, táncolni, énekelni, festeni, színezni, a kertben játszani, csillámtetkókat készíteni, részt venni különböző eseményeken vagy éppen a vacsoraesteken segédkezni, mint kiskukta.
Rengeteg barátot is szerzett itt az elmúlt fél év alatt, Andreát, a ház vezetőjét pót-mamájává, helyettesét pedig testvérévé fogadta. Édes kishúga, Zoé Ronald házas kisbaba lett, látjuk őt, ahogy napról napra cseperedik fel.
A család felnőtt tagjai sem unatkoznak, hisz a többi Ronald házas családdal főző-sütő versenyeket szerveznek. Mindenkinek itt lett valamilyen kedvenc étele és édessége, ami több alkalommal elkészítésre kerül.

„Ha egyszer hazamegyünk biztos, hogy visszajáró önkéntesek leszünk, és részt fogunk venni a Ronald Ház életében. De egyelőre még Domi a gyógyulás felé vezető úton halad, egy igazi kis harcos. Amikor jövünk hazafelé a kórházból, azt mondjuk ’de jó, megyünk haza’- és ez nekünk a Ronald Házat jelenti – mondja az édesanya.