Még nincs 1 éves, de már most egy igazi harcos

Jó érzés volt a kórházból egy megnyugtató közegbe hazatérni Endrével

Még nincs 1 éves, de már most egy igazi harcos

Jó érzés volt a kórházból egy megnyugtató közegbe hazatérni Endrével

A 11 hónapos kis Endre koraszülött baba, 33. hétre született és hamar kiderült, hogy sajnos bartter szindrómás: vese-rendellenességgel született, aminek következtében túlműködik a veséje, és az idegrendszere is gyenge.

„Jászberényben lakunk. Először 2 gyermekem mellől kellett feljárnom Pestre Endrével, de egy gyermekkori barátnőm, aki korábban szintén sokáig járt a Ronald Házba, felhívta a figyelmemet az alapítvány nyújtotta lehetőségekre. Ő segített felvenni a kapcsolatot a házmenedzserekkel, akik mindenben segítettek és elmondták, milyen orvosi igazolásokkal tudunk bekerülni a budapesti Ronald Házba.” – emlékszik vissza Kata, Endre édesanyja.

„Csak jó tapasztalataink vannak a Ronald Házzal. Eleinte pár órára hozhattam csak ki Endrét a kórházból, de ilyenkor nagyon megnyugtató és üdítő közeget jelentett a kórházak után ide hazatérni egy saját, szép, tiszta szobába, ahol – ha úgy éreztük – magunkra zárhattuk az ajtót és csak kettesben lehettünk Endrével. Máskor pedig a kórházból visszatérve, ha volt egy kis időm, szívesen ültem le a konyhába beszélgetni a házmenedzserekkel egy kávé mellet, megbeszélni a történéseket, a kezelés haladását vagy bármit, amit az élet hozott. Az ilyen pillanatok sokat jelentenek egy-egy nehéz nap után.”

Endre testvérei már 3-5 évesek, ha Kata Budapesten van Endre mellett, édesapjuk vigyáz rájuk, de hétvégente sokszor feljönnek, hogy anyával is együtt lehessenek itt a Roni Házban. Ilyenkor az apuka van bent Endrével a kórházban vagy a Házban.

Endre

A sok kórházi megpróbáltatás ellenére a kis Endre tündéri mosollyal a pofiján tekint a nagyvilágba: „Pici kora ellenére meglepő határozottsággal veszi rá a nővérkéket és mindenki mást, hogy vele foglalkozzanak. Szerencsére Endre állapota javul, így egyre kevesebbet kell Pestre járniuk, de ilyenkor, ha tehetjük, mindig betérünk a Ronald Házba.”