Olvassátok el Rigó Zsuzsanna házmenedzser beszámolóját a miskolci találkozóról!

Idén augusztus 15-én rendeztük meg a Ronald Ház Lakók IX. Találkozóját a miskolci Ronald Házban. 2007-ben volt az első Találkozó, azóta már hagyomány lett ez a rendezvény. Minden év augusztusában lehetőséget biztosítunk a Házban korábban hosszú időt eltöltött vagy az évek során több alkalommal itt lakó családok számára a találkozásra egy kellemes, vidám, kötetlen nap formájában. Amolyan „batyus bál” ez, ahogy az egyik lakó nevezte – mindenki hoz valamit otthonról, ennivalót, sütit, bármilyen finomságot, így lesz egy közös, gazdag svédasztal.

Idén is, mint általában, egy hordó hideg üdítővel támogatta rendezvényünket a tapolcai elágazásnál levő McDonald’s étterem. Ezúttal az ebéd egy kicsit korábbra sikeredett a tervezettnél, mert 11 órakor már mindenki olyan éhes volt, hogy nem vártunk tovább – de nem is kellett, hiszen bárki bármikor leülhet az asztalhoz falatozni. Már ha ráérnek, mert a gyerekeknek ilyenkor temérdek dolguk van ám! Nemigen érnek rá másra a játékon kívül.  🙂

10 órakor már meg is érkezett a vendégsereg nagy része. Nagy öröm találkozni olyan gyerekekkel és családjukkal, akiket már régen láttunk, pláne, ha meggyógyult a gyermek. Szerencsére most is volt ilyen élményben részünk. Szívem szerint teleraknám mosoly-jellel  az egész bejegyzést, hisz például Bernire ránézve senki nem mondaná meg, hogy néhány éve mennyit izgultunk érte, de ugyanez elmondható a kis Noelről is!

Voltak, akik csendben beszélgettek, voltak akik a teraszon ülve figyelték a nagy melegben is lelkesen trambulinozó gyerkőcöket, mások táncra perdültek a nappali közepén.

A jókedv a tetőfokára hágott, amikor megérkezett a csapat szórakoztatására Ramocsa Emese. Senkinek nem kellett visszafognia nevetőizmait, gyerek és felnőtt egyaránt felhőtlenül élvezte ezt az egy óra őrületet!

Természetesen ajándék nélkül most sem mehetett haza senki. Már érkezéskor kaptak a gyerekek névre szóló, nyakba akasztható kitűzőt. Nekem is fel kellett vennem az enyémet, mert hozták a nevemre szólót, hogy tessék kitűzni! Emellett kaptak 1-1 focilabdát és buborékfújót, valamint szabadon választhattak plüssállatokat is.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert megint kaptam olyan pozitív megerősítést a családoktól, ami segíti a hétköznapokat is ünneppé varázsolni. Nagyon örülök, hogy egy újabb klassz élménnyel gazdagodhattam munkám során, de még inkább örülök annak, hogy néhány órára vidámságot, boldogságot sikerült varázsolni vendégeink arcára is. Találkozunk jövőre is!

A találkozón készült galériáért kattints a képre!