Amikor megkérdezik tőlem, miért is szeretek a miskolci Ronald Házban dolgozni, hirtelen nem tudok mit mondani. Na nem azért, mert semmi nem jut eszembe, éppen ellenkezőleg! Annyi minden élmény ér házmenedzserként, hogy azt röviden, pár mondatban összefoglalni szinte lehetetlen. Most mégis megpróbálom és összefoglalom nektek az elmúlt egy évet itt, a miskolci Ronald Házban.
Kezdetben csak jár az agyam: mi is volt? Hogy is volt? És csak ülök, próbálok emlékezni és próbálom visszapörgetni az időt…
Aztán egyszer csak elkezdenek felvillanni az emlékezetes pillanatok…
– A rendezvények, amikor újra és újra érzem a szavakkal ki nem fejezhető örömöt, mikor a sok beteg gyerek felhőtlen kacagását hallom, és látom, milyen jól szórakoznak a műsoron meg a Ronald-show alatt… és boldog mosollyal az arcukon mennek vissza a kórházba…
– Aztán amikor tavaly csatlakoztunk az országosan szervezett „Önkéntesek napja” akcióhoz… és egy szombat délelőtt rendbe tettük a kertet, kimostuk a függönyöket, ablakot pucoltunk, aztán a délutánra megérkező eső elől gyorsan felköltöztünk az emeleti teraszra, ahol végül egy nagyon jó hangulatú grillezéssel zártuk a napot. Kellemesen elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat.
– Vagy amikor ősszel szinte ugyanezzel a csapattal nekiálltunk a fűcserének, kellett néhány hétvége és délután, mire végeztünk. Alig vártuk, hogy mikor bújnak ki az első fűszálak.
– A foglalkozások és az a sok önkéntes segítő! Nagyon lelkes önkénteseink vannak, akik minden héten izgatottan készülnek. A gyerekek pedig kíváncsian várják, hogy vajon mit fognak készíteni és tényleg hazavihetik-e, amit alkottak. Amikor a foglalkozás végén elém áll némelyik gyerkőc, és átadja nekem emlékbe a művét, az igazán megható! Ezek az ereklyék egy sarokpolcot díszítenek az irodámban.
– A Találkozók, ahova a régi lakók családostól jönnek el minden augusztusban. Olyan, mint egy „batyusbál”: mindenki hoz valami ennivalót, finomságot a közös asztalra, és mindenki abból eszik, amiből szeretne. Nagy sikere van a hordós üdítőnek, amit az egyik helyi McDonald’s Étteremből szoktunk kapni. Nagyon jó érzés újra találkozni a családokkal, látni a gyerekeket akár évek múltával, de az a legfontosabb, hogy számukra biztosíthatunk lehetőséget az egymással való találkozásra.
– A közös főzések! Na itt aztán igazán nehéz fogyókúrázni bárkinek is, mert jobbnál jobb illatok terjengnek a konyhában. Van egy receptfüzetünk, ahol gyűjtjük az itt elkészített ételek receptjeit. Amikor sikerül lefotózni egy kész vagy főzés alatt álló ételt, akkor a receptet a fotókkal együtt betesszük, ki tudja, talán egyszer még egy különleges könyv is lehet belőle.
– És a támogatók, a jótékonysági felajánlások! Úgy találnak meg minket sokszor a segítők, hogy korábban semmilyen kapcsolatban nem álltunk velük, mégis minket választottak. Így találkoztunk a „Flúgos Futam”, majd a közelmúltban az „AfricaLegend” szervezőivel is. Megtisztelő a bizalmuk, és hálás köszönet a futamokon résztvevőknek az adományokért, amiket a Ronald Ház lakóinak személyesen hoztak el és adtak át. Rendszeresen támogatja termékeivel rendezvényeinket az Intersnack Kft is. De magánszemélyek, volt lakók is ajándékoznak eszközöket, játékokat a Háznak.
– És a „szürke” hétköznapok, amikor öröm és bánat is jelen van. De igaz a mondás, miszerint csak a szépre emlékezünk….
A fenti élmények segítenek átvészelni a nehezebb időszakokat is. Szerencsére gyakran vannak olyan pillanatok, amik megerősítik a hitemet, hogy jót teszünk és jól, hogy van értelme a munkánknak, a küldetésünknek. Nagyon szeretek a Ronald Házban dolgozni.
Szép napot nektek: Rigó Zsuzsanna