Plüss állatok a polcon

Mi lenne velünk a Ronald Ház nélkül…

A miskolci Ronald Ház egyik első lakójának tollából

Mi lenne velünk a Ronald Ház nélkül…

A miskolci Ronald Ház egyik első lakójának tollából

Atika (2)

Attila

2006 októberében Attila influenzás lett, a vírustól pedig 12 óra alatt a fél oldala lebénult. Sokáig az nem tudtuk, mi okozta a tüneteket, majd egy hónapos kivizsgálás után a diagnózis is megszületett: sclerosis multiplex. Az orvosok rehabilitációt javasoltak az egyik miskolci kórházban. Messze laktunk a várostól, a gyerekünk ráadásul még csak nyolc éves volt, nem szerettem volna egyedül hagyni, így gyors megoldást kellett találnunk. Ekkor bukkantunk a miskolci Ronald Házra, amit akkor még egyáltalán nem ismertünk. Nem is tudom szakavakba foglalni, mekkora segítséget jelentett nekünk az alapítvány. Az egy hónapos rehabilitációból fél év lett, a fiam ezalatt kétszer tanult újra járni és beszélni, nagyon nehéz időszak volt ez mindannyiunk számára. Az alapítvány támogatásával a gyógykezelések alatt is együtt tudtunk aludni, minden segítséget megkaptunk ahhoz, hogy távol az otthonunktól is igazi családként éljünk. Attilának nagy biztonságot jelentett a jelenlétünk és nekem is nagy segítség volt, hogy nem kellett minden nap ingáznom a kórház és az otthonunk között. Attila betegsége sajnos nem gyógyítható, minden hónapban kap kezeléseket, így ma is gyakran megfordulunk a miskolci Ronald Házban. Nagy segítség ez nekünk.

Ferenczné Békési Éva

 

Attila 2006 óta visszatérő lakója a háznak, Rigó Zsuzsanna, a ház menedzsere így mesél a ma már 16 éves fiúról:
„Attiláék 2006-tól visszatérő lakói a Háznak, ebben az évben kezdtem én is itt dolgozni. Úgy érzem, ők szimbolizálják valódi küldetésünket. Általuk igazolódott számomra leginkább, hogy van értelme és így van értelme az Alapítvány azon törekvésének, hogy nem csak a szülőknek, hanem főként a beteg gyerekek számára biztosítsunk otthonos környezetet a hosszantartó kórházi kezelések alatt. Élmény volt minden alkalommal megtapasztalni, mekkora öröm ennek a kisfiúnak, amikor végre kijöhet az osztályról és anyukájával együtt itt lakhat a Házban. Éva elmondása szerint olyankor Ati már reggel 6 óra tájban „útra készen” ült az ágya szélén, arra várva, hogy a doktornő végre elengedje ide. Ati anyukájától, Évától nagyon sok finom receptet tanultunk, Attila kívánsága szerint jobbnál jobb ételeket készített. Az egész család aktívan részt vett a Ronald Ház Lakók I. Találkozóján is, nagyon finom halászlével és grillezéssel járultak hozzá a jó hangulathoz. Ezen az eseményen az Európa Rádió riportere interjút készített Attilával is, aki nagyon aranyosan válaszolt a kérdésekre. Az egyik mondata bekerült abba a fotóalbumba, amely a világ Ronald Házait mutatja be röviden, angolul: A young boy… „There is a party here now. We are going to cook and grill. This House is like a family. It is not like a hospital. In the evenings, I play, watch TV or play on the computer and then, I go to bed. I feel so fine here!”

Nézz körül nálunk!