„Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl és még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak” – kezd bele történetükbe Ráczné Balázs Brigitta.

„A kisfiam, Levente Ewing-szarkómás, ami a második leggyakoribb csontokból kialakuló, elsősorban gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedés. A szervezet bármely csontjában jelentkezhet, a fiamnál combfájdalommal, sántítással kezdődött 12 éves korában. Az orvosok kezdetben arra gyanakodtak, hogy meghúzódott a lába és pihentetést javasoltak. A tünetek viszont nem múltak, a fájdalom erősödött és mire tavaly novemberben az Ortopédiai Klinikán kiderült mi is áll valóban a háttérben, addigra Levi egész teste tele volt áttéttel.”

A megpróbáltatásnak nincs vége
Leventét érthető módon nagyon megviselték a történtek, leginkább azzal nem tudott kibékülni, hogy betegsége miatt tolószékbe kényszerült.

„Nagyon bezárkózott Levi, két hónapig szinte szóba sem állt velünk. 2013. december 6-án kerültünk a Ronald Házba, ebben az időszakban indult el a kezelés is. Nagy segítség nekünk az Alapítvány, hiszen Levi azóta 11 kemoterápiát kapott, a kezelések folyamatosan a kórházhoz kötik, Salgótarján mellől pedig nem tudtunk volna minden nap mellette lenni. A kisfiam nagyon apás, sokat jelentett neki, hogy kezdetben a férjem is itt lakott velünk a Házban.

Szerencsére a kemoterápiás kezelések hatására a rákos sejtek burjánzása megállt, de a megpróbáltatásoknak még nincs vége. Levente szeptember 9-én őssejt-transzplantáción esett át, hamarosan pedig elkezdik a sugárterápiát is” – meséli Brigitta.

Levi egyre jobban vágyik már haza a bátyjaihoz
„Tavaly december óta kisebb-nagyobb megszakításokkal itt élünk a Roni Házban, az elején 4-5 napot mentünk csak haza, de most, az őssejt-transzplantáció miatt ismét folyamatosan Miskolcon vagyunk. Két hét múlva újra kezdődik a sugárterápia, később pedig Leventére újabb őssejt-transzplantáció vár.

Nem is tudom elmondani, mennyire hálás vagyok a Ronald Háznak és az Alapítványnak. Az, hogy a kisfiúnk mellett lehettünk ebben a nagyon nehéz időszakban, mindennél többet jelentett nekünk. Nagyon kemény hónapok voltak ezek az egész családnak, sokat segített, hogy mindezt otthonos és barátságos környezetben, együtt küzdhettük végig. A ház menedzsere, Zsuzsa barátságos és segítőkész, nem is tudom, mihez kezdtünk volna nélküle.

Szerencsére tavasszal Levi állapota annyit javult, hogy a férjem hazamehetett és végre ismét munkába állhatott. Az érzelmi megpróbáltatásokon túl anyagi nehézséget is okozott ez az időszak, hiszen a férjemmel mindketten feladtuk a munkánkat, hogy Levi mellett legyünk.

Levente egyre gyakrabban vágyik már haza a bátyjaihoz, reméljük, hogy hamarosan véget ér ez a nehéz időszak és ismét együtt lehet az egész család” – vallja őszintén Brigitta.