Itt minden napnak értelme van, a Ronald ház a béke szigete”- mondja Nagyné Bayerle Andi, aki 1999. június elseje óta látja el a házmenedzseri feladatokat. A munkáját teljes lelkesedéssel, odaadással, empátiával és szakmai tapasztalatával végzi. Évekig dolgozott laborasszisztensként, tíz éven át balatoni gyerektáborokban védőnőként, de tanított egészségügyi tárgyakat egy háziasszonyképző iskolában is. Az évek során folyamatosan részt vett továbbképzéseken és kongresszusokon és számos alapítványi kitüntetésben részesült.

Sokan ismerik Nagyné Bayerle Andit – vagy ahogyan kollégái szólítják, Andikát -, a budapesti Ronald Ház házmenedzserét, aki 22 év után is a kezdetek lelkesedésével mesél munkájáról illetve minden alapítványi kezdeményezésnek és programnak örül, amin aktívan részt vesz.

 „Szerencsésnek érzem magam, hiszen minden nap látom, mennyire sokat jelent a családoknak az a segítség, amit nyújtunk. Érzem, hogy jó helyen vagyok, fontos amit teszek, és folyamatosan ebben erősítenek meg azok a visszajelzések, amelyeket a gyerekektől és a szüleiktől kapok. Számtalan családdal tartom ma is a kapcsolatot, a meggyógyult gyerekek rendszeresen visszajárnak a közös programokra. Andika mindig is az egészségügyben dolgozott és bár gyermekorvos szeretett volna lenni, az élet úgy hozta, hogy a gyermekek szervi gondjai helyett a lelküket gyógyítja. A munkája az első pillanattól fogva a szenvedélye, az összes vidékről érkező családot ő vette fel a budapesti házba és minden kis lakóval különleges kapcsolat alakult ki.

„A jövőben is arra fogok törekedni, hogy a budapesti házban lakó gyerekek és családok életét ebben a nehéz időszakban megkönnyítsem, és szeretettel, emberséggel álljak mellettük, amikor szükségük van rám” –mesél terveiről Andika, a budapesti Ronald ház menedzsere.