Hónap elején lehetőségem nyílt ellátogatni egy olyan családhoz, akik 5 évvel ezelőtt nagyon hosszú időt, mintegy fél évet töltöttek nálunk a miskolci Ronald Házban. Ivettkénél sikeres csontvelőátültetés történt, kishúga, az újszülött Fannika volt a donor. Hazamenés előtt Ivett biztonsága érdekében átmenetileg a Ronald Ház volt az otthonuk. Az azóta eltelt időben is tartottuk a kapcsolatot, többször meglátogattak egy-egy kontroll alkalmával.
Mindig nagy öröm volt látni a gyerekeket és szülőket egyaránt. Mindannyian nagy szeretettel, örömmel köszöntöttek évek múltán is, ami nagyon jóleső érzés volt számomra.
Most én voltam nekik a meglepetés! Egy másik alapítvány vitt ajándékot a családnak, és mikor kiderült, hogy olyan gyerekhez mennek, akit én is jól ismerek, felajánlották, hogy menjek el velük én is. Örömmel tartottam velük, és boldogan mondhatom, hogy megérte, mert sikeres meglepi voltam! Olyan szeretettel és örömmel fogadtak a gyerekek, a szülők és a nagyszülők is, amiről sokan csak álmodhatnak! Nagyon szerény körülmények között élnek, de a szeretet és tisztelet mindent felülír.

Elmondhatom, hogy megint olyan élménnyel gazdagodtam, amire az ember azt mondja: na ezért megéri csinálni!