„Már régóta terveztem, hogy a gyerekekkel kirándulok egyet a közeli McDonald’s-ba. Egy szép keddi délutánon útra is keltünk, Izuska és Martin izgatottan készült a nagy útra. Sajnos Levente most nem jöhetett velünk, de később, ha jobban lesz, majd vele is bepótoljuk.

Izuskát évek óta ismerjük, háromszor esett át csontvelő-átültetésen, most a szemével van gond, a kezelés idején lakik nálunk keresztanyjával. Ők már szinte haza járnak a Ronald Házba és akkor is meglátogatnak minket, ha az osztályon fekszik a kislány.

Martin néhány hónappal ezelőtt egy vírusfertőzés következtében lebénult, csak kerekesszékkel tudta hozni-vinni anyukája. Az elmúlt napokban a rehabilitáció alatt sokat javult az állapota, egyre kevesebbszer van szüksége a kerekesszékre – jön-megy a nappaliban, alig lehet megállítani. Ezzel egy időben vált egyre mosolygósabbá is.

Mindkét gyerek tolókocsiban érkezett a Házba, de örömmel látjuk, hogy egyre többet képesek sétálni-járni segítség nélkül is. Úgy gondolom, ezek a kis hősök néha megérdemelnek egy kis plusz örömöt az élettől! Így hát felkerekedtünk és elindultunk.

Taxival mentünk a Búza téri étterembe, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Ezeknek a gyerekeknek már maga a taxizás és a kimozdulás is nagy boldogság, hát még az, hogy a taxisok is és az éttermi dolgozók is kedvesen, barátságosan fogadták őket! Olyan sok mindent kaptak, hogy nem is tudtak mindent megenni – este otthon azért elfogyott minden. A Roniban Izuskán és Martinon kívül mások is laktak, nekik is vihettünk a Mekiből egy doboz Happy Meal menüt, aminek nagyon örültek.

Köszönet ezúton is Nagy Juditnak, hogy lehetővé tette ezt az élményt számunkra.”

Rigó Zsuzsa, a miskolci Roni Ház házmenedzsere