„Dávid fiunk kézfejlődési rendellenességgel született 2001-ben: mindkét kezéről hiányoznak a hüvelykujjak és a csuklójában lévő csontok elrendeződése sem megfelelő” – kezd bele a család történetébe az apa, Vaszkán Gyula.
„Hiába jártunk rendszeresen ultrahangra a terhesség alatt, sajnos abban az időszakban ezt a betegséget még nem tudták kiszűrni. A születés után szinte azonnal felvettük a kapcsolatot a budapesti Heim Pál kórházzal, ahol 2002-ben el is kezdték kezelni Dávidot.”
Nagyszalontáról Budapestre
A család Romániából utazott Budapestre Marschalkó Péter ortopédushoz, aki hosszú műtéti sorozatot jósolt a kisfiúnak.
„Már az első nap tisztán láttuk, hogy hosszú lesz a gyógyulás folyamata. A nagy távolság miatt az ingázás, bejárás szóba sem jöhetett, a feleségem és én viszont szerettünk volna mindvégig Dávid mellett lenni. Ismertünk egy leukémiás kisfiút, aki az édesanyjával a budapesti Ronald Házban lakott, tőlük kaptuk meg mi is a ház címét. Azonnal felvettük a kapcsolatot Andreával, a ház menedzserével, aki az első pillanattól kezdve nagyon segítőkész, támogató volt.”– folytatja a történetet Gyula.
Igazi kincs a Ronald Ház
„Az elmúlt 12 évben 20 altatásos műtétet végeztek Dávidon, a végétől sajnos még most is messze vagyunk. Hihetetlen nagy segítség a Ronald Ház az egész családnak: a műtétek idején felváltva lehetünk Dávid mellett a kórházban, a feleségem pedig napközben főzni és mosni is tud. Valamelyik évben kisebb megszakításokkal szinte majdnem egy teljes évet a Házban töltöttünk. Hosszú idő ez nekünk is távol az otthonunktól… A Ronald Ház éppen ezért nagy kincs: van egy hely, ahol erőt gyűjthetünk, ahova kicsit visszavonulhatunk, hogy aztán másnap ismét elölről kezdjünk mindent.”
Olyan, mint egy nagy család
„Két műtét között Dávid is velünk lakik a Házban, sokat jelent ez nekünk. A Ronald Ház olyan, mint egy nagy család: a gyerekek együtt játszanak a számítógépen vagy kint az udvaron, mi, felnőttek pedig sokat beszélgetünk, tartjuk egymásban a lelket. Andrea, a ház menedzsere is nagyszerű ember, ott segít, ahol csak tud – a barátságos, támogató környezetre pedig nemcsak a beteg gyerekeknek, hanem a szülőknek is nagy szüksége van.”
Dávid nagyon jól tanul
„Sok minden történt velünk az elmúlt 12 évben, a megpróbáltatások mellett szerencsére igazán jó dolgok is. Dávid már 13 éves, jól tanul és nagyon örült, mikor másfél évvel ezelőtt kisöccse született. Amikor csak tehetjük, visszajárunk a Ronald Házba és mindenben segítjük Andreák munkáját. Szavakkal el sem tudom mondani, mennyire hálásak vagyunk az alapítványnak és annak, hogy együtt lehettünk, együtt lehetünk a nehezebb időszakokban is, távol az otthonunktól.”