Gyerek ahogy megkapta az érmét.

Hálásak vagyunk a Ronald Háznak

Balázska és Gergő története

Hálásak vagyunk a Ronald Háznak

Balázska és Gergő története

Fogadjátok sok szeretettel Balázs és Gergő történetét, amit édesanyjuk, Cserenyecz Csilla mesél el:

„Két fiam van: Balázska 11 éves, Gergő pedig 8. A nagyobbik fiam 2,5 éves volt, mikor köhögni kezdett esténként, egyre csillapíthatatlanabbul. Orvoshoz fordultunk, aki allergia tesztet csináltatott vele. Kiderült, hogy Balázs allergiás a poratkára, a lándzsás útifűre és a penészgombára is. Megtaláltuk ugyan a folyamatos köhögés okát, de mire a tüdőgyógyász beállította a gyógyszereket, elég hosszú és nehéz időszakon mentünk keresztül. Sokszor volt beteg a kisfiam, tüdő- és mandulagyulladása volt, hasmenéses, hányásos betegségeket kapott el, kórházba is került miatta.

Gergő is beteg lett

Szülőként talán az volt a legnehezebb, mikor kiderült, hogy nemcsak Balázs, hanem Gergő is allergiás, a teszt nála a poratka, toll, szója allergének jelenlétét igazolta a szervezetében. Mindkét fiú elkezdte szedni a flixotidot, ventolint, hisztizint, montelkukaszt, a szteroidok hatására sajnos nyugtalanabbá és türelmetlenebbé váltak. Próbáltunk alternatív módszereket keresni, így találtunk rá dr Buki Máriára, akinek tanácsait és készítményeit a mai napig igénybe vesszük.

Egyik évben egy kedves ismerősünk felajánlotta szilvásváradi nyaralóját, hátha a levegőváltozás segít a fiúk allergiáján. Sokat kirándultunk Lillafüredre és ekkor jutottunk el először a Szent István barlangba is, ahol figyelmünkbe ajánlották a miskolci kórházban dolgozó dr Borsodi Klára főorvos asszonyt. Így kezdtünk el részt venni évente kétszer, háromszor is barlangkúrán.

Gergő        Balázs

Hálásak vagyunk a Ronald Háznak

Mivel mi Békés megyében élünk, nagyon örültünk, mikor a kórházban ajánlották a Ronald Házat. Közel voltunk a kórházhoz, együtt lehettünk és nem kellett utazással tölteni az időt. Eleinte három hetet töltöttünk a házban, tavaly már csak kétszer egy hetet voltunk, de mindig nagyon szívesen járunk vissza. Zsuzsi, a házmenedzser és Kati néni, a helyettese mintha családtagok lennének, de a Házban mindenki nagyon kedves és diszkrét volt velünk. Nagyon hálásak vagyunk nekik ezért a lehetőségért, bármiben bizalommal fordulhatunk hozzájuk, ráadásul a visszatérő gyerekekkel és szüleikkel is sikerült jó viszonyt kialakítanunk.

A fiúk ma már sokkal jobban vannak, heti kétszer gyógyúszásra járnak, két éve kezdtek el kajakozni. A sport nagyon sokat segített, komolyabb rosszullétek már csak a téli időszakban fordulnak elő. Gyógyszereket folyamatosan kell szedniük és félévente, évente kontrollra visszük őket. Jó látni, hogy a fiúk milyen jól tanulnak, szeretnek sportolni, barátkozni, szívesen kirándulnak.

Évente egy hetet még mindig a miskolci Ronald Házban töltünk. Szeretünk itt lenni, nagy segítség, hogy otthoni körülmények között lehetünk a kezelések ideje alatt is.”

Nézz körül nálunk!