A mi történetünk sok-sok évvel ezelőtt kezdődött. Nagyon szerettünk volna babát a férjemmel, de hosszú éveken keresztül hiába próbálkoztunk. Nyolc év orvoshoz járás után végül lombikprogram segítségével fogantak meg a lányok, rögtön az első beültetés után! Nem is tudom elmondani, mennyire boldog voltam, az első perctől kezdve nagyon vigyáztam magamra. Mikor betöltöttem a három hónapot, kicsit megnyugodtunk, de a nyugalom nem tartott sokáig. Öt hónapos terhes voltam, mikor az orvosom közölte, hogy be kell feküdnöm a kórházba, mert nyitva van a méhszájam. Sajnos a 26. héten megindult a szülés, megszületett Gréta 920 g-mal és Bettina 980 g-mal. A picik minden segítséget megkaptak, azonnal átkerültek a koraszülött osztályra, de sajnos a kisebbik lányom két nap után meghalt.
A nagyobbik lányom folyamatosan küzdött az életéért, szerettem volna minden percet vele tölteni. 50 km-re laktunk Miskolctól, a mindennapi utazást nem bírtam volna és sajnos rokonunk, ismerősünk sem lakott a városban. Ismerősök ajánlották a Ronald Házat, így kerültem oda. Az ott dolgozóknak a mai napig nagyon hálás vagyok azért, hogy befogadtak, hogy tiszta helyen pihenhettem, és hogy ilyen közel maradhattam a kislányomhoz. Az ott töltött két és fél hónap nagy segítség volt nekem, Zsuzsával, a ház vezetőjével a mai napig tartom a kapcsolatot és ha tehetjük, elmegyünk az évente megrendezésre kerülő Ronald napra is.
A lányom már három éves, szerencsére teljesen egészséges, tavasszal már óvodába megy. A sors pedig úgy hozta, hogy tavaly újabb gyerekkel gyarapodott a család: Bettinának kisöccse született teljesen természetes módon.
Mindent nagyon köszönök a Ronald Háznak!

Kissné Streich Nikoletta