A Philadelphiai Sasok nevű amerikai foci-csapat játékosa, Fred Hill és felesége 1969-ben szembesültek azzal, hogy hároméves kislányuk, Kim akut leukémiában szenved. Az édesapa visszaemlékezése szerint orvosuk elsírta magát, amikor közölte a diagnózist. Akkoriban gyerekek ezzel a betegséggel nem éltek tovább fél évnél. A szülők megsemmisülten tértek haza. A kis Kim azonban rácáfolt a statisztikákra. Gyógyulásáig kisebb-nagyobb szünetekkel három és fél éven át kapott kemoterápiát, amit az agyát célzó sugárkezelések is kísértek.

Szülei 1971-ben adománygyűjtő divatbemutatót rendeztek, ahol a Philadelphiai Sasok feleségei léptek fel. Bár a rendezvényre csak a közvetlen barátokat várták, eljött az egész csapat, sőt, a vezetők és a tulajdonos is. Összesen tízezer dollár gyűlt össze az Amerikai Leukémia Társaság számára. A klub tulajdonosa a többiek távozása után is maradt még, hogy bíztassa az édesapát: „Jövőre tízszer ennyit gyűjtünk össze. Ha kell, odaadom helyszínnek a stadiont, odaadom az egész csapatot, vagy amit csak akarsz.” Hill és egy szomszédja létrehoztak egy alapítványt, amelynek a következő években valóban sikerült rengeteg jótékony adományhoz jutnia.

A philadelphiai gyermekkórház orvosa, Audrey Evans doktornő akkor már évek óta szerette volna, hogy a kórház vásároljon meg egy közeli ingatlant, amely átmeneti szállást nyújthatna a rákkal kezelt gyerekek családjainak. A Sasok ügyvezetője, a Hill család közeli barátja felkereste a helyi McDonald’s franchise-partnereit. Felajánlotta, hogy a csapat egyik sztárja hirdetné az éttermek Szent Patrik napi shake-jét, ha a bevétel egy részével az éttermek hozzájárulnának a ház költségeihez. Az egyezség létrejött, s nem sokkal később a McDonald’s tulajdonosai az egész kapcsolódó profitot felajánlották a kezdeményezésnek. Így nyílhatott meg az első Ronald McDonald Ház 1974-ben Philadelphiában. Ma több mint 300 van belőle, 31 országban.

A leukémia legyőzése után Kim Hill gyermekkora olyan lett, mint a többi eleven kislányé. Két testvérével lovagolni jártak, énekelt az iskola kórusában, játszott és tanult. Később diplomát szerzett, dolgozott és családot alapított. A bajok 1991-ben kezdődtek újra, egy CT vizsgálat agydaganatot mutatott ki nála, s a következő évtizedben öt műtéten esett át. Tavaly márciusban halt meg, 44 évesen. „Persze nem volt jó betegnek lenni” – nyilatkozta korábban újságíróknak – „de ha nem lettem volna beteg, rengeteg nagyszerű dolog nem történt volna meg”.